Ne most sírj! Utasítom magam és bár még mindig remegtem, de már nem sírtam. Fényt kezdtem észlelni, és végül a felszínre értem. Kikerekedett szemekkel néztem körbe. Szóval ez lenne az Aréna? A szívem hangosan dübörgött, ahogy körbe néztem. Egy mező közepén voltunk, körülöttünk magas hegyek.
Erdőt! Erdőt akarok!
A hátam mögé néztem és megkönnyebbültem amikor fák rengetegét vettem észre.
Csapda! Suttogta egy hang a fejembe, de rá se hederítettem.
- Kezdődjék a 71.Éhezők viadala! - Az egész Arénát végig járta a hang. Snow hangja. Fellángolt bennem a düh.
Megfizetsz a családomért te mocskos féreg!
Legszívesebben ordítottam volna, de egy hang se jött ki a torkomon.
Hatvantól kezdtek visszaszámlálni.
1 perc...és kezdődik az öldöklés.
Újra körbe néztem: mellettem Emily, a másik oldalamon Carolina. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül kerültem ide. Markust nem láttam, de Jacobot igen. Sam nem messze tőlem állt, úgy tíz méterre. Biccentett egyet felém és visszafordult a bőségszaruhoz. Én is odakaptam a fejem. Hátizsákok és kulacsok hevertek a közelben. Persze a fegyverek mind messze voltak. Szigony, kard, buzogány...de balta sehol.
40 másodperc...
Koncentráltam, és jobban körbe néztem. A bőségszarú közepén valami megcsillant.
Egy balta. De nem tudom megszerezni, túlságosan messze van. Áttértem a késekre.
20 másodperc...
Az izmaim megfeszültek. A szememmel rátaláltam egy késre.
Tökéletes.
10 másodperc....
A kezem ökölbe szorult. Újra Samra néztem, de most már nem figyelt rám. Egy nagy levegőt vettem.10 másodperc....
Futok, elveszem azt a kést és eltűnők az erdőben. Ennyi. Egyszerű, nem?
5...
4...
3...
2...
1....és megszólalt a gong.
Kezdődjék a vérfürdő.
A lábam magától mozdult, csak a késre koncentráltam. Előttem elfutott Carolina és felkapott egy hátizsákot. Már csak öt méter és ott leszek. Jacob fájdalmasan felordított, akaratlanul is odakaptam a fejem. Az egyik hivatásos rá támadt. A gondolataim újra a késre terelődtek.
Mindjárt ott vagyok.
Már épp nyúltam volna érte, amikor egy lándzsa suhan el mellettem. Levegőt is elfelejtettem venni. Megragadom a kést és futásnak eredtem.
- Állj meg heteske! - ordította utánam egy hivatásos, gyenge próbálkozás, rá se hederítettem. A következő pillanatban Sam ordítása hasított a levegőben. Ijedten hátra fordultam, Emily kést szegezett Sam nyakához, a többiek pedig mögötte álltak felfegyverkezve.
- Meg ne moccanj Mason, mert a kis szerelmednek elvágom a torkát! - vigyorgott fenyegetően az egyes lány.
Szerelmem? Ez meg miről beszél?
Még jobban magamhoz szorítottam a késem. Sam kiszolgáltatott helyzetben volt, rajtam múlt, hogy elvágják a torkát vagy sem.
Szövetségesek. Szövetségesek vagyunk.
Tudtam, hogy mit kell tennem. Bár nehezen de meghoztam a döntésem. Megemeltem a kést és Emilyre célozva eldobtam.
A fegyver egyenesen repült a levegőben, majd Emilyhez ért. A lány felordított amikor a kés a kezét találta el. Sam kihasználta a pillanatot és kitépte magát a hivatásos kezei közül.
- Barmok! Menjetek utána! - ordította el magát a lány, a kettes fiú Sam után eredt. - Te ribanc! Kinyírlak! - nézett rám villámló szemekkel és már is elkezdett futni felém. Ledermedtem.
Nincs fegyverem. Nem tudok támadni!
Egy lehetőségem maradt: menekülni. Sprintelni kezdtem az erdő felé. Rövid idő után már sűrű növényzeten futottam át. Emily kitartóan futott utánam, és csak idő kérdése volt, hogy mikor fog utolérni.
A szívem hevesen dobogott. A fákra néztem, hátha fel tudok mászni egyre, de mindegyiknek magasan voltak az ágai. Újra a talajra figyeltem, de úgy lászik nem eléggé. Egy vaskos faágban megbotlottam és fejjel előre estem. Nem volt időm feltápászkodni, Emily rögtön rám ugrott és győzedelmesen felröhögött.
- Meg vagy heteske! - vigyorgott a képembe, és előhúzott egy tört.
Az ereimbe megfagyott a vér, lesokkolva bámulom a fegyvert.
- Igen. Jól látod! Ezzel fogom kivájni a szemed Bogárkám! - nézett rám fenyegetően.
- Örülj inkább, hogy nem a szívedbe állítottam azt a kést! - válaszoltam csípősen.
- Én a helyedben befognám! - sziszegte és a szemöldökömet végig szántotta a késsel. Akaratlanul is felordítottam.
- Jaj Drágám! Ha ez fájt akkor nem tudom, hogy fogod bírni a továbbiakban! - mondta és még jobban rám nehezedett. Újra végig suhintott a késsel, de most a homlokomat találta el, az ajkamba haraptam, hogy nehogy újra felordítsak.
Csinálnom kell valamit!
A penge vészesen közelített a szememhez.
- Szétvagdoslak te ribanc ! -üvöltött a fejembe.
- Majd meglátjuk! - mondtam és egy pillanat alatt előre lendítem a lábam és teljes erőből tarkón rúgtam. Fájdalmasan felordított és legördült rólam. Rögtön felpattantam és újra futásnak eredtem. Azt hittem leráztam, épp megkönnyebbültem volna amikor éles fájdalom nyílalt a combomba. A lábam megadta magát és előre bucskáztam egy bokorba. A lábamhoz kaptam és kirántottam belőle a kést. A fájdalmam leírhatatlan volt, a körmömet belevájtam a földbe, hogy nehogy felsikítsak.
- Hol vagy? - üvöltött Emily. Megdermedtem. Ezt sehogy se lehet lerázni? A bokrok közül megpillantottam a bakancsát. Még levegőt se mertem venni.
- Emily gyere már! Menjünk vissza a bőségszarúhoz! Ahogy Johannát ismerem már rég elment valahova! - szólt oda a lánynak egy hang. Egy hang amit nagyon jól ismertem...Markus hangja.
Kikerekedett szemekkel néztem ahogy Emily, haragosan, de végül elcsattog. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Megpróbáltam felkelni de a lábamba elviselhetetlen fájdalom nyílalt.
Fantasztikus, még egy órája se vagyok itt, de már most tele vagyok sebekkel.
A késre meredtem amin most az én vérem csillogott, elfintorodtam és letöröltem róla a piros masszát. Újra a combomra néztem. Egy baromi nagy seb volt rajta, muszáj vele csinálnom valamit, mert kölöndben nem húzom sokáig. A gyógynövényekhez nem értek, úgyhogy megfogtam a pulcsim és levágtam belőle egy darabot, majd bekötöttem vele a sebem. A homlokommal nem tudtam mit csinálni, viszont a szemöldökömből megállíthatatlanul ömlött a vér, alig láttam ki tőle.
Fel kell állnom!
Lassan, egy ágba kapaszkodva, felhúztam magam a földről. Kimásztam a bokorból és körbe néztem.
Egy út volt előttem.
Elkezdtem arra sétálni amerre az út vezetett. Egyszerűen nem érdekelt, hogy a világ legveszélyesebb dolga közvetlenül az úton sétálni, úgy voltam vele, hogy majd elbújok, ha hallom, hogy jön valaki. Már egy órája gyalogolhattam, szédültem, a torkom kiszáradt és a sebemre tett "kötés" már rég átáztatta a vér.
Túl sok vért veszítettem. Túl fáradt voltam.
Minden egyes lépésnél a fejembe hasított a fájdalom, és a lábamat szinte csak vonszoltam magam után. Már kezdet sötétedni, amit nem nagyon értettem, hiszen ilyenkor még bőven világos szokott lenni, de hát a játékmesterek azt csinálnak az időjárással amit csak akarnak. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy már nem az úton, hanem a fák között gyalogolok.
Felsóhajtottam.
Na, most aztán tényleg nem tudtam merre menjek. Már épp újra megindultam volna amikor lépteket hallottam. Ijedten hátra fordultam.
Fák, fák és fák. Semmi búvóhely.
A hang irányába kaptam a fejem, és amikor megláttam, hogy mi is volt az amit hallottam, kikerekedett szemekkel néztem a szemébe.
Mert egy állat volt előttem.
Egy őz.
Nem mertem megmozdulni. Ez az egyetlen esélyem, hogy vacsorázzak valamit! Vettem egy nagy levegőt és feltartottam a késem. Szinte lehetetlen, hogy eltaláljam, de egy próbát megér. Már épp dobtam volna el a fegyvert, amikor hírtelen az őz hangosan felüvöltött, majd eldőlt. Láttam, hogy egy íjvessző állt ki a nyakából. Valaki meglőtte és az a valaki nyugodtan engem is meglőhet. Dermedten álltam az erdő közepén és a késemet feltartva füleltem. A gallyak megreccsentek amikor az a bizonyos valaki az őzhöz közeledett. A szememmel követtem a hangot és ekkor megpillantottam egy szőkésbarna hajú fiút. A lélegzetem elállt.
- Sam? - suttogtam, mire ő felém kapta a fejét.
Nem gondolkoztam.
Egyenesen a karjaiba vetetem magam.
Nyálas? Romantikus? Röhejes?
Kit érdekel? Nem számított. A lényeg, hogy nem egyedül vagyok egy erdőben a szerencsétlen késemmel!
Sziasztook!
Na itt van az első Arénás rééész!! :D
Hogy tetszett? (:
Mit mindig, most is nagy szeretettel várom a véleményeket kommentbe! ((: :*
♡♥
ui.: Lorellának meg személyesen köszönöm a segítséget
a képekkel kapcsolatban! (: ^^ :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése