8.rész A lázadó pontjai

Még aludtam amikor  valaki  megbökte az oldalam. Elsőnek úgy voltam alszom tovább, de ekkor már megcsípett az a bizonyos személy. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, de utána rögtön felordítottam. Ugyanis Roben konkrétan az arcomba mászott.
- Mit ordítasz? Megőrültél? - szólalt meg végül. Még ő van felháborodva?
- Már bocs, de te másztál a képembe. - néztem rá szúrósan. - Mit keresel itt?
- Ha tegnap képes lettél volna meghallgatni Cristinet, akkor tudnád, hogy ma van a pontozás. - mondta szemrehányóan. Elhúztam a számat a tegnap este emlékére. Az arcom jobb oldala még mindig vörös Roben kezétől, a bal pedig Cristina jóvoltából van bedagadva. És még az a rohadt ajtó is újra ki van törve. Egyszerűen nagyszerű.
- Ezért kellet engem felkelteni? - kérdeztem dühösen.
- Igen, ezért. Ugyanis 8:30 van és kilenckor kezdődik a pontozás. Úgyhogy szedd össze magad! - mondta és tapsolt egyet.
- Te csak ne tapsolgass nekem! - mondtam és kimásztam az ágyból.

Az ebédlőbe ültem Markusszal, aki elvileg még mindig nincs jól, de muszáj a pontozásra elmennie.
- Én a helyedbe nem mennék el. - törtem meg a csendet.
- Ha nem én megyek oda, akkor egy őr fog oda elrángatni.- válaszolt felém se nézve.
- Ki mondta, hogy hagyod magad elrángatni? Szerintem simán le tudnál ütni egy békeőrt. - mondtam vigyorogva.
- Ááá Johanna! Nem ér meg ennyit ez az egész. Kapok két pontot, engem még az se érdekel. - rántott egyet a vállán és felállt az asztaltól. Markusra meredtem. Arra a Markusra aki úgy jött el ide, hogy mindegy, hogy hogy de megnyeri a viadalt. De én most nem láttam ezt a Markust. Én csak a reményvesztett embert láttam aki tudja, hogy meg fog halni.
Vajon egyszer velem is ez történik? Én is elvesztem a reményt és halottnak ítélem magam?

Egy terembe ült az összes kiválasztott.
Bár még nem kezdődött el a pontozás, de már mindenki tövig lerágta a körmét és  azon gondolkodott, hogy mit fog csinálni, szem forgatva néztem körbe.
A sok szerencsétlen.

- Emily Hentard, Első Körzet! - szólalt meg egy gépies hang. Mindenki árgus szemekkel nézte ahogy Emily felállt és belépett egy ajtón.
A nevek sorba hangoztak el, én csak az egyik névre figyeltem fel:
- Sam Odair, Negyedik Körzet! - Sam felállt és az ajtó felé vette az irányt, nem nézett rám, pedig több mint feltűnően szugeráltam. Ennyire haragszik?
Lassan Jacob neve is elhangzott, ő csak biccentett felém egyet és eltűnt az ajtó mögött.
Teljesen elbambultam, azon vettem észre magam, hogy már másodjára mondják a nevem de én nem mozdulok.
Végül vettem egy nagy levegőt és beléptem az ajtón. Amit elsőnek észre vettem, hogy vér szag van de akárhova is néztem, mindenhol tisztaság volt. A játékmesterek feszültek voltak.
Valami történt. Ez egyértelmű.
Elvigyorodtam.
- Gáz van, uraim? - néztem rájuk felvont szemöldökkel.
- Johanna Mason! Most ön csevegni akar? Mert arra nem kap sok pontot! - mondta élesen a főjátékmester.
- Hát jó. Én próbáltam barátságos lenni. De ha nem, hát nem. - válaszoltam és körül néztem. Megakad a szemem a egy festékesdobozon. Abban a pillanatba tudtam mit fogok tenni: Megmutatom ezeknek a férgeknek, hogy nem félek semmitől.
Se tőlük, se Snowtól.
Megfogtam egy bábút és a terem közepére raktam, hogy jól látható legyen. Odaballagtam a fegyverekhez és elvettem egy baltát, majd az övembe csúsztattam egy tört. Visszalépkedtem a bábúhoz és még utoljára a játékmesterekhez fordultam. Felhúzott szemöldökkel figyeltek. Az összes erőmet és dühömet összeszedtem és behúztam egyet a bábúnak. Addig püföltem, ameddig kedvem tartotta, majd megfogtam a baltát és belevágtam a nyakába. A bábú feje leesett a földre és elgurult. Kirántottam a kést az övemből és végül szíven szúrtam a bábut. Lihegve mentem oda a festékekhez, és vigyorogva néztem a színeket:
zöld, piros, kék
- Hát, úgy gondolom, hogy a kék nagyon szépen illene Snow elnöknek a szeméhez. - mondtam olyan "divat szakértő" módra. - Önök szerint? - fordultam a "nézőim" felé, akik kikerekedett szemekkel bámultak. Végül megfogtam a kék festéket és újra a szétcincált bábúhoz léptem. Szép, kacskaringó betűkkel írtam a bábúra:
Snow Elnök.

Az egyik játékmester felordított amikor meglátta mit írtam a bábúra, a többi pedig csak lefagyva bámult.
- Visszatérek. Ha visszajövök, így fog végezni az Elnök. - mondom jegesen, és a bábúra mutattam, majd meghajoltam.
- Johanna Mason az Elnök gyilkosa, Hetedik Körzet. - Hátra se nézve kilépkedtem a teremből.
Tudtam, hogy ezzel a lépéssel megpecsételtem a sorsom. Egy hosszú folyosón kellett átvágnom, hogy eljussak a liftig. Amikor odaértem, Jacob is ott állt.
- Hello Jacob! - köszöntem neki, de ő egy szót se szól - Mi történt? - kérdeztem homlok ráncolva, a semmibe meredt és mozdulatlanul állt . -Jacob? - fogtam meg a kezét, de nem reagált. - Mondj már valamit az Isten szerelmére, Jacob! - néztem rá türelmetlenül, de még is aggódva
- Meghalt. - suttogta alig érthetően.
- Ki? - kérdeztem kikerekedett szemekkel, de reménytelen volt. Több kérdésemre nem válaszolt.
Ingerülten mentem a lakosztályomba.
Ki halt meg? Mi történhetett?
Hirtelen eszembe jutott a vérszag miután bementem, és a játékmesterek feszültséget sugalló tekintete.
Nem. Az lehetetlen, hogy ott halt volna meg valaki! De akkor meg miért volt ennyire kiakadva Jacob?
-Na? Meséljetek! Mi volt? - zökkentett ki a gondolatomból Roben kérdése. Időközben már a nappaliba álltam a kis csapatommal.
- Semmi. Megmutattam, hogy hogy tudok bánni a buzogánnyal. - mondta Markus, Roben és Cristine elégedetten bólintott.
- Na és te? - fordult hozzám Roben, én elvigyorodtam.
- Maradjuk annyiban, hogy nem fognak könnyen elfelejteni. - mondtam és felkaptam egy almát az asztalról, majd beleharaptam.
- Johanna Mason! Megint mit műveltél? -nézett rám elsötétült tekintettel Roben.
- Lázadoztam. - válaszoltam egyszerűen és besaszéztam a szobámba.

Caser világító loboncát láttam meg legelsőnek, majd a fogkrémreklámos mosolyát.
- Köszöntök mindenkit! - mondta lelkesen - Most megtudhatjuk, hogy a körzetekből a kiválasztottak hány pontot kapnak! - Egy műmosoly húzódott az arcán. Itt elkezdett papolni arról, hogy milyen fontosak a pontok, meg hogy mi szerint kapunk pontokat meg hasonló "érdekességek". Amikor mindent elmondott, rögtön kezdődött a pontozás. Mindenkiről volt egy kép, és rajta, hogy hány pontot kapott. Emily tíz pont, a körzet társa pedig kilenc. A hivatásosok nagyából 8-10 pontot kaptak.
- Sam Odair tíz pont! - elmosolyodtam. Biztos valamit legyilkolt egy szigonnyal. A többi körzetre már nem is figyeltem. Csak akkor kaptam fel a fejem amikor Jacob is tíz pontot kapott a társa viszont egyet. Megint felrémlett előttem a játékmesterek feszült tekintete és az a gyanús vér szag, ha pedig jobban belegondolok, fertőtlenítőt is éreztem a terembe.
Markus képe villant fel a tévében, utána pedig a kilences szám. Bár Roben és Cristine megmondta neki, hogy milyen ügyes volt, rajta látszott, hogy nem elégedett.
-Johanna Mason tizenegy pont!
A nappalira csönd telepedett. Nem akartam hinni a fülemnek. Tizenegy pont?
Legelsőnek Markus tért magához. Haragosan felhorkantott és kiviharzott a szobából. Csak úgy sütött róla, hogy hihetetlen ideges, hogy több pontot kaptam.
- Na jó, ezek után méginkább nem érdekel, hogy mit műveltél. - mondta hitlenkedve Roben.
- Ügyes voltál! - fordult hozzám mosolyogva Cristine, én csak bólintottam és a szobám felé vettem az irányt.

Megint csak a plafont bámultam.
Már egy ideje, hogy nem tudok aludni. Megint. Elfogott egy rossz érzés, amit nem tudtam hova tenni.
Még egy nap és viadal. Végigfutott rajtam a félelem. Ez volt az első nap amikor igazán féltem. Nem azért mert megölhetnek. Hanem azért mert ölnöm kell. Olyan embereket kell majd meggyilkolnom akiket ha nem is megszerettem, de megismertem. Ahogy végigfutott az agyamon ez a gondolat, eltöprengtem:
Mi lenne ha a konyhába mennék és leszúrnám magam egy késsel? Minden fájdalmam elmúlna percek alatt.
De tudom, hogy nem merném megtenni. Mert ezzel fájdalmat okoznék. Fájdalmat okoznék azoknak akiket legjobban szeretek.

Sziasztok!
Megmondom őszintént én nagyon szeretem írni ezt a fejezetet. :D 
Remélem nektek is tetszett!
Persze kíváncsian várom a véleményeteket ((:
Ha minden jól megy akkor a kilencedik rész az interjú lesz, és a tizedik már a viadal!
:D és még egy dolog: Sam vagy Markus? :D 
Érdekel, hogy ti melyik "oldalon" álltok. :3 (: