28.rész Megmentettek

Fájdalmas sikítás tört fel a torkomból amikor a vizes testembe áramot vezettek.
- Újra megkérdezem Johanna - nézett rám egy ijesztően vékony arcú, de annál szélesebb szemüveget hordó nő. - Mit tudsz Katniss Everdeenről és a szándékairól?
Összeszorítottam a szám és meredten néztem magam elé.
- Nem mondok semmit. - válaszoltam, a sikítozástól berekedt hangommal, mire  az előttem lévő képernyőn megjelent újra Sam halálának képei. A számból állatias üvöltés hangzott el. Ez csinálták velem már lassan öt hónapja. Öt hónapja robbantotta fel Katniss az Arénát egy nyílvesszővel, és öt hónapja kaptak el, és kínoznak halálra a Kapitolium egyik sötét cellájába. Tisztán emlékeztem amikor meghallottam azt a robbanás szerű hangot, az aréna darabjaira kezdett esni, a fák és a fém darabok rám estek. Az utolsó dologra amire emlékeztem, hogy megláttam egy légpárnást ami felemeli Katniss testét. A következő képkocka az agyamban már csak egy hideg cella volt, és én aki egy ágyra volt kötözve.
Nem mentettek ki. Bíztam bennük. De ők nem segítettek rajtam. Pontosabbam rajtunk.
Engem visszadobtak a börtönömben. Most Peeta ordításai hasítanak a levegőbe. Tudhattam volna, hogy nem segítenek. Csak a hülye poszáta kellett nekik, minket magasról leszartak. Legalábbis Haymich biztos. Pedig ő volt az aki  ígéretet tett arról, hogy élve kijutok abból az Arénából.
De mindegy is, beletörődtem a sorsomba. Abba, hogy mindenből fegyvert csinálnak, csak, hogy szóra bírjanak minket  Peetával. A véreső ami a viadalon volt, az a vérmező lett, ahol a hivatásosok elől menekültem. A mérgező köd, a láva lett ami majdnem szénné égette Sam testét. A dzsungel pedig az a hely ahol megöltem Samet egy késsel. Az egészet átalakították, mindenben Samet, vagy épp a 71. Éhezők viadalát láttam. És ez a fajta kínzás még jobban fájt, mint amikor áramot vezettek belém. Az agyam már nem bírta, a jelen és a jövő keveredett bennem, az érzéseim csak a fájdalomról szóltak.
Egyszerűen megőrültem.
De nem csak én, Peeta is. Tudom, hogy csináltak vele valamit. Éjjelente azt suttogja magában, hogy meg fogja ölni Katnisst.
Az idő rohamosan telt, és én már biztos voltam benne, hogy  nem húzom sokáig. Amikor már épp azon voltam, hogy saját kezűleg fogom megfojtani magam, eljöttek értünk. Bár elsőnek nem akartam elhinni. De mégis! Megmentettek minket.

Tisztán emlékszem, hogy épp a betonpadlót kapartam és sikítozva viseltem a testemre törő fájdalmakat.
- Fogd már be! - ordított az egyik őr és teljes erőből pofon vágott. O, igen, Ő Frank, amikor Ő van soron az őrködésen mindig gyarapodtak a testemen a lila, kék foltok. A másikat Josephnek neveztem el, Ő jófej volt, ordibált, de nem bántott. - Hülye picsa... - dünnyögte majd Peetát is bedobta a rácsok mögé.
- Katniss Everdeen. Megölte a családom, ő egy mutáns. Meg kell ölnöm Katniss Everdeent. - motyogta magában Peeta. Szorosan lehunytam a szemem, és felkészültem egy újabb álmatlan éjszakára. Pár perc múlva egy ajtó csapódást hallottam és halk beszélgetést:
- Gyorsan! A tizennégyes és a tizenhármas cellában! - hallottam meg egy férfi hangot. Bakancsok haladtak el a mellettem. Az egyik pár megállt és közelebb lépkedett hozzám. A szívem hevesen vert ahogy berúgta a vasajtót és leguggolt elém. Csak a barna szemét láttam a sisak mögül. Rám nézett mire én ijedten léptem egyet hátra. Nem Frank volt, és nem is Joseph.
- Hagyj békén! - a hangom remegett a félelemtől, szinte éreztem az áramot a bőrömön ami az egész testemet megrázza.
- Segíteni akarok. - mondta és felém nyújtotta a kezét.
Az összes Kapitoliumi ezt mondta aztán meg megkínzott. Nem dőlök be az ilyen dumáknak. A falnak nyomódtam és próbáltam megtartani a távolságot.
- Bíz bennem! - mondta halkan, mire majdnem elnevettem magam. Ezek után bízni valakiben? Jó a humora ennek az őrnek. Őt elnevezhetném Rudolfnak.
- Ki vagy? - A hangom talán egy kicsit nyugodtabb lett, de a szememből még mindig sugárzott a halál félelem.
- Gale Hawthorne. - Akkor mégsem lesz Rudi. Ismerős volt a neve, de az istenért se jutott eszembe, hogy ki is ő.
- Mennünk kell! - ordított egy férfi, mire Gale sürgetően nézett rám. Bár még mindig bizonytalan voltam, az ösztöneim azt suttogták, hogy bízzak benne. Megfogtam a kezét és hagytam, hogy az ölébe kapjon és kivigyen a börtönömből.

Egy ágyon ébredtem, hevesen kapkodva a levegőt ültem fel és kikerekedett szemekkel néztem körbe.
Semmi kínzóeszköz, rácsok, vagy épp szíjak amivel kiszoktak kötözni. Ezek helyett egy puha ágy, lepedővel, a fal és a padló fehér volt és vakító lámpafény vonta körül a szobát.
Egy kórház?
Összeszedtem magam és ülésbe tornáztam a vékony, erőtlen testem. Ahogy oldalra néztem egy ablakot láttam meg ami egy folyosóra nézett.
- Annie! - ordította egy ismerős hang, majd megpillantom Anniet és Finnicket akik sírva ölelték át egymást. Finnick barátnője is velünk volt bezárva, de Őt soha nem kínozták, max csak Franktól kapott pofont, aki úgy osztogatta akárcsak az öreg bácsik a cukorkát. Annie olyan szinten elmeháborodott volt, hogy a világ legkeményebb kínzási módszerével se lehettet volna kihúzni belőle információkat, ezért rá nem pazarolták az áramot. Helyette én kaptam az Ő adagját is...
- Finnick! - ordítani akartam de helyette csak valami halk nyöszörgés hagyta el a számat. Megpróbáltam felállni de az egész testem megrázkódott az erőlködéstől. A következő pillanatban egy nő lépett be az ajtón és leszorított az ágyra.
- Maradjon nyugton! - mondta, és valamit a karomba akart szúrni. A hirtelen mozdulattól annyira megijedtem, hogy ellöktem magamtól a nőt, aki elesett és a falnak csapódott.
- A hatvannyolcas szobába küldjenek valakit. Most! - ordította valami adóvevő félébe. A félelem átjárta a testem.
Mit akarnak?
Felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt de már az első lépésnél összerogytam.
- Itt vagyunk! - hallottam egy ismeretlen hangot majd egy szúrást éreztem a karomba és minden elsötétült.

Amikor újra felébredtem már egy cső volt a karomba vezetve és valaki a kezemet simogatta.
A szemeim kipattantak, egy zöld szempárral találtam szembe magam.
- Finnick. - suttogtam egy mosollyal.
- Amint tudtam, jöttem. - mondta halkan, mire lehervad a mosoly a számról.
- Igen, miután ledugtad Annie torkán a nyelved már itt is voltál. De hát kit érdekel? A hülye Johanna úgy is már tiszta őrült...Nem kell rá figyelni! - mondtam, a számból csak úgy dőltek a meggondolatlan szavak és fel se fogtam igazán, hogy mit is mondok.
- Johanna, ez nem igaz. Te is tudod. - mondta fájdalmas arccal mire elszégyelltem magam.
- Sajnálom... - fordítottam el a fejem. - Csak én... - lesütöttem a szemem. - Annyira szeretlek Finn. - suttogtam. Minden egyes napon a cellába rá gondoltam, a tudat, hogy legalább Ő biztonságban van erőt adott ahhoz, hogy újból és újból túléljem a kínzásokat.
Finn összeszorította a szájjal nézett rám.
Mindig is ez volt. Mindig is féltékeny voltam Anniera. Azt akartam, hogy csak velem legyen Finnick. Mert nem akartam még egy Odair fiút elveszteni.
- Én is szeretlek Johanna. - mondta a szemembe nézve. - Annyira aggódtam értetek. - suttogta remegő hangon. - Én még elképzelni se akarom, hogy mit tehetek veled. Esküszöm, hogy hamarabb akartam elmenni érted és Anniert, de egyszerűen nem lehetett. - mondta, mire én csak bólintottam.
- Tudom, Finnick. - válaszoltam és megszorítottam a kezét. - Tudom, hogy sosem hagynál cserben. - néztem mélyen a szemébe. Finn épp mondani akart valamit amikor berontott egy nő az ajtón.
- Szóval felébredtél? - bár maga a mondat kérdés lenne, inkább kijelentésnek hangzott. - Üdv a Tizenharmadik Körzetben. - mondta szemrebbenés nélkül a szögegyenes hajú, hideg tekintetű nő.
- Hogy hol? - A hangomban hitetlenkedés hangzott.
A Tizenharmadik Körzet nem létezett már több év óta...Vagy mégis?

Szisztok! (:
Egy hét kihagyás után itt az igért rész! ((:
Mint látjátok a történet úgy folytatódik, hogy átugrottam a viadalt.
Sajnos NEM fogom megírni Johanna szemszögéből a viadalt, mert nem szeretek úgy írni, hogy már az egész történet ki van találva és nem az én fantáziám szüleménye a cselekmény menete. (Tudom...ez a mondat elég érthetetlenre sikerült :D )
Egy szó mint száz, ha valakinek bekavartam ezzel a résszel, és ha valamit nem ért akkor nyugodtan kérdezzen. ((: