34.rész Nem az vagyok akinek hisznek

*Gale*

Az oldalán feküdt, a takaró a lábára volt tekerve, és a párnája a földön hevert.
Már nem emlékeztem, hogy hogy került mellém. Ahogy végig néztem rajta a teste tele volt kisebb-nagyobb sebekkel, amit még a Kapitoliumba okoztak neki.
Sose fogom elfelejteni azt az arcát ahogy rám nézett amikor megmentettem. A barna szemei fájdalmat és szenvedést sugalltak, a teste olyan volt mint egy rongybaba és a tekintete mint egy ijedt vadállaté.
Ezt teszi a Kapitolium. Szörnyeteget csinál az emberekből.
Újra a lányra kaptam a tekintetem. Sajnáltam de csodáltam is egyben, hogy ilyen sok dolgot kibírt.
Hiszen mindenki ismeri a történetét.
Tudtam, hogy megölték a szüleit, hogy meghalt a szerelme, hogy a nagymamája felakasztotta magát és hogy a viadal után a Negyedik Körzetbe költözött.
Sok dolgot tudtam róla, de még is úgy éreztem nem ismerem.
- Hello Gale! - annyira elbambultam, hogy csak most jöttem rá, hogy már felkelt. Látszott , hogy még álmos, de a gúnyos mosoly még most is ott virított az arcán.
- Jó reggelt! - köszöntem vissza, majd a tornacipőm után nyúltam és felhúztam.
- Hova mész? - kérdezte.
- Kiképzés. - válaszoltam egyszerűen mire pillanatok alatt mellettem termett.
- Én is jövök. - A hangja elszánt volt.
- Nincs kódod. - világosítottam fel mire egy vigyorral nézett rám.
- Nincs kódom... - ismételte - De van egy Őrmesterem! - kacsintott rám.
- Nem! - vágtam rá kapásból. Biztos, hogy nem fog engem kihasználni.
- Csak annyi lenne a dolgod, hogy megmondod, hogy veled jöttem és hogy engedjenek be! - kulcsolta össze maga előtt a kezét.
- Nem. - ismételtem újra mire összehúzott szemekkel nézett rám.
- Tudok a bombákról. - mondta és mélyen a szemembe nézett - Gondolom senkise örülne ha nyilvánoságra kerülnének azok a vázlatok...Ugye Gale? - A nevemet gúnyosan és lenézően ejtette ki. Ledöbbenve néztem Johannát.
- Te most megzsarolsz? - kérdeztem jégfagyasztó hangon, de ő még ettől se ijedt meg.
- Nagyon úgy látszik. - nézett rám egy félmosollyal.
- Ha azt hiszed, hogy engem csak úgy megfenyegethetsz akkor nagyon tévedsz! - álltam fel és a pulcsim után nyúltam.
- Ha azt hiszed, hogy ezzel most megijesztettél akkor nagyon tévedsz! - válaszolt hasonló hangnemben majd a kanapéhoz sétált és elvette a piros mappát. - Elviszel arra a kiképzésre vagy nem? - meredt rám kérdően és kinyitotta a mappát.
- Johanna...! - sziszegtem ahogy elővette a vázlatokat és bármikor képes lett volna egyszerűen csak széttépni a lapokat.
- Nem hallottam a válaszod! - mondta nagyokat pislogva. Mélyen a szemébe néztem majd szinte csak suttogtam a szavakat:
- Öltözz fel...Megyünk a kiképzésre! - szűrtem a fogaim között. Ő csak sunyin elmosolyodott majd kacsintott egyet.
- Két perc múlva jövök!

*Johanna*

A kiképzőterem felé baktattam Galeval. Ahányszor ránéztem elfogott a vigyorgás, látszott rajta, hogy az idegeire megyek, ami kifejezetten szórakoztató.
- Hé Gale, nyugi. - suttogtam közelebb hajolva hozzá.
- Johanna, esküszöm, hogy elvágom a torkod. - sziszegte a fogai között.
- Na! Egy hölgyet megfenyegetni? Milyen dolog ez Őrmester? - vigyorogtam rá és átkaroltam a derekát. Az emberek furán néztek rám és Galera.
- Johanna! - A hangja kimért volt. - Szed le rólam a kezed!
- Ahj! - sóhajtottam fel drámain. - Veled nem lehet viccelődni, Gale… - mondtam mire ő mogorván rám nézett és folytatta tovább az útját. Pár perc múlva odaértünk a kiképzőterem elé. Mielőtt az őrök elé léptünk volna, megfogtam Gale kezét.
- Remélem jó színész vagy, mert különben mindenki tudni fog a bombákról! - mosolyogtam, ő lerázta rólam kezét és odasétált a Főnökhöz aki amint meglátott elkezdet ordibálni.
- Tűnjön innen! Különben én fogom kirugdosni! - A feje a vörös árnyalataiban villogott.
- A lány velem van. - lépett előre Gale - Engedjétek be! - A hangja magabiztos volt.
- De...De hát Őrmester! Ezt nem tehetem! - kerekedett ki a szeme a férfinak.
- Enged be. - lépett közelebb a Főnökhöz. - Utoljára mondom, Frank!
Ooo...szóval az én kis barátocskámnak Frank a neve? Véletlenek márpedig nincsenek.
- Igenis! - adta meg magát, és kinyitotta az ajtót. Nem gondoltam volna, hogy Galenak ilyen nagy szava van itt, főleg, hogy Főnöknek szólította az őrt, bár kitudja, lehet, hogy a csávó egy világi szerencsétlen és csak ráragadt ez a gúnynév.
- Kösz, Frank! - kacsintottam mire ő csak undorodva nézetett rám.
- Remélem elégedett vagy. - lépett mellém Gale. Én csak egy vigyorral válaszoltam, majd beálltam a többiek közé.

- Futás körbe! - ordította el magát az edző. Mindenki elindult és elkezdett futni.
- Johanna! - fogta meg a kezem Finnick. - Hogy tudtál bejönni? - kérdezte. Én csak megrántottam a vállam. - De ugye nem akarsz megint Coinál kikötni? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem áll szándékomba! - vigyorogtam, ő csak újra végig mért majd megvonta a vállát.
- Rendeződjetek párokba! - ordította el magát az edző. - Johanna Mason  és Katniss Everdeen jöjjön ide!
Össze húzott szemöldökkel léptem ki az edző mellé. A többiek már a párjuk mellett felsorakozva álltak. Az edző megvárta, hogy csönd legyen majd megszólalt.
- Ma a különféle fegyvereket próbálhatok ki egymáson. - Az emberek felhördülnek mire az edző újra elordítta magát: - Csendet! - A terem újra elhalkult. - Katniss és Johannna fogja bemutatni nektek a feladatot! - mondta majd egy kicsit előre lökdösött minket. Összehúzott szemöldökkel néztem Katnissre aki zavartan nézett vissza.
- Mindenki fog kapni egy fegyvert, - magyarázta tovább a pasas és a kezembe adott egy kardot, Katnissnak pedig egy baltát adott. - majd elkezdtek harcolni, és így fel tudjuk mérni a tudásotokat, és a fájdalomküszöbötöket! Érhető? - nézett végig rajtunk, majd újra hozzánk fordult - Akkor nézzük is mi a feladat pontosan! - mutatott felém és Katnissra. - Kezdődjék a harc! - mondta vigyorogva.
- Hol vannak a védőruhák? - kérdezte Katniss.
- Nincsenek. - válaszolta egyszerűen a férfi, majd tapsolt egyet olyan "kezdhetitek" stílusban.
Katniss felemelte a baltát, én is így tettem és támadó állásba helyezkedtem a karddal.
- Johana...Ne! - hallottam meg valahonnan egy halk hangot. Finnick. Nyeltem egy nagyon majd újra Katnissre néztem. Nem. Nem fognak soha többé arra kényszeríteni, hogy valakit megsebezzek. A viadal is erről szólt. Ölnöm kellett mert rám kényszerítették. De többé nem hagyom magam. Leeresztettem a fegyvert és az edző lába elé dobtam.
- Nem fogok rátámadni. - mutattam Katnissra. Úgy látszott a pasasnak nem tetszett az ellenkezésem ugyanis haragosan közelebb jött hozzám.
- A háborúba mi lesz majd Mason? Ott is megszánod az embereket és nem ölöd meg őket? Nem ilyen lágyszívűnek ismertelek, Mason! - mondta szikrákat szóró szemmel.
- Ő egy lázadó. - biccentettem Katniss felé - És én nem támadok lázadókra. Csak Snow embereire. - mondtam vérfagyasztó hangon. - Nem kényszeríthetnek arra, hogy öljek! - emeltem fel a hangom és közelebb léptem  a pasashoz.
- A parancs az parancs. Ha azt mondom, hogy itt és most el kell vágnia Everdeen torkát akkor megteszi, mert én azt parancsoltam. Érthető? - mondta ijesztő nyugalommal. Nem akartam balhézni, verekedni. Én tényleg úgy jöttem el erre a kiképzésre, hogy visszafogom magam és befogom a számat, de úgy látszik ez nem ment nekem.
- Senkinek se vagyok az uralma alatt! Nem. Kényszeríthet. Engem. Semmire. - ismételtem ökölbe szorított kézzel. Egy kéz ért a vállamhoz majd valaki megszólalt.
- Nyugodj meg Johanna.  -suttogta Katniss és mellém lépett. - Nincs semmi értelme ennek a feladatnak. - mondta nyugodt hangon az edzőnek.
- Ooo igen? Akkor annak sincs értelme, hogy itt legyetek! - ordította majd az ajtó felé mutatott. - Tűnjenek a szemem elől.
Katniss megragadta a kezem és kirángatott onnan.

- Miért nem támadtál rám? - kérdezte. A szobájában ültünk és bámultunk előre.
- Te rám támadtál volna? - kérdeztem vissza mire ő megrázta a fejét. Csönd telepedett ránk. Ő zavartan tekergette a csuklóját, amin még mindig ott volt a vágás amit én okoztam neki a hetvenötödik viadalon.
- Szerencsés vagy. - mondtam egyszerűen mire ő csodálkozva nézett rám.
- Nem. Nem vagyok az.
Idegesen meredtem rá. Utáltam ha valaki sajnáltatta magát.
- Megmentetek téged. Nem voltál börtönbe zárva. Nem kínoztak meg. És van egy családod. - soroltam az okokat. Ő mélyen beszívta a levegőt majd felém fordult.
- Amikor megtudtam, hogy nem mentették ki Peetát az arénából, akkor elvesztettem a fejem. Ordítoztam és zokogtam. Hidd el az amit én átéltem felért egy kínzással. -mondta.
- Nem tudsz semmit. Érted? - ordítottam el magam. - Miért hiszi mindenki azt, hogy te vagy a jó és Peeta meg én a rossz? Miért nem tudják felfogni, hogy mi csak áldozatok voltunk? - néztem mélyen Katniss szemébe. - Azt ígérték, hogy kimentenek .De hazudtak. Kihasználtak! Az egész csak arra ment, hogy téged megmentsenek! Magasról tettek arra, hogy velem vagy Peetával mi lesz! Ha te nem könyörögted volna ki, hogy  mentsenek meg akkor egy büdös cellába döglünk meg! -üvöltöttem és felrántom a földön ülő lányt a karjánál fogva. - Egy lázadás múlik rajtad! A nép fellázadt! Ne hagyd, hogy feladják! Lázadj! És ne csilli-villi ruhákban parádézz! - mondtam. - Lépj a tettek mezejére. Harcoljunk a lázadásért. - Elengedem a lányt aki összeszorított szájjal állt előttem.
- Emlékszel amikor mindenki egy gyilkosnak nézett? Hogy szinte elvárták tőled, hogy  neki ess valakinek? Hogy úgy gondolták te csak abból állsz, hogy ölsz és gyilkolsz? - nézett mélyen a szemembe, összeráncolt szemöldökkel néztem, majd lassan bólintottam egyet - Most én is valami olyasmit érzek. Mindenki elvárja, hogy lázadjak, hogy példát mutatva a népnek harcoljak. De nekem is van életem, családom akit féltek. - mondta halkan, mintha szégyelné magát a kimondott szavak miatt. - Én nem vagyok olyan mint te, Johanna. Én nem tudnék mindent feladni egy lázadásért. Én más vagyok mint aminek hisznek az emberek. - nézett a szemembe majd hátat fordított és elment.
Lefagyva néztem Katniss után.
Én más vagyok mint aminek az emberek hisznek.
Mintha magamat hallanám...

Sziasztok!
Hát mit mondjak? Itt vagyoook és velem együtt a következő rész is!
Igazából félve raktam fel ezt a részt. Nem érzem elég jónak, de már nem bírtam tovább várni. Muszáj volt felraknom.
Kérlek adjatok jelet magatokról! :D Tudni akarom, hogy ki az aki még itt van és olvassa a történetet! 
Sziasztok! (:
Ui.: A képet Lauren készítette! (Köszi Lauren, imádom! ^^ (: )