35.rész Újra a börtönömben

Kisétáltam Katniss szobájából és átsétáltam a sajátomba.
Tudtam milyen az ha valakire ráakarnak erőltetni egy szerepet. Tudtam milyen érzés amikor megpróbálsz tiltakozni, kimagyarázni magad helyzetekből, megmondani az embereknek, hogy félreismertek. De az emberek makacsok. Ha eldöntötték, hogy te egy gyilkos vagy, vagy éppen a lázadás jelképe, akkor lehetetlen ezt megváltoztatni. Egy ideig próbálkozhatsz de úgy is az lesz a vége, hogy belefáradsz és elfogadod azt a szerepet amit kitaláltak neked. Tudom, mert én is átéltem.
Cristina halála volt egy fordulópont az életemben. Addig folyton azon voltam, hogy  bebizonyítsan, én nem az vagyok akinek gondolnak. Aztán feladtam. Még mindig volt amikor megdobáltak kővel, vagy sértő szavakat kiáltottak utánam. De már nem érdekelt.
Ledobtam magam az ágyra és az órára néztem. Mindjárt ebédidő. Halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Kérdő tekintettel léptem oda és nyitottam ki az ajtót.
- Szia Johanna! - köszönt a fiú.

- Peeta? - kerekedett ki a szemem. A fiú mellett két őr állt rajta pedig bilincsek voltak - Hogy hogy kiengedtek?
Nem válaszolt. Csak lustán megrántotta a vállát. - Beszélhetünk? - kérdezte mire bólintottam. Vele együtt a két őr is bejött.
- Csak Peetát hívtam be, ti tűnjetek innen! - mondtam a két őrnek.
- Mellarkkal kell maradnunk. - válaszolta az egyik előre meredve.
- Legalább azt a rohadt bilincset szedjék le róla! - néztem idegesen Peeta kezére. Már a puszta látványtól is rosszul voltam. Pont így voltam lekötve a Kapitoliumban. - Leveszem rólad! - rántottam magamhoz a fiú kezét és elkezdem leráncigálni róla. A két őr már majdnem közbe lépett, de Peeta megszólalt.
- Nem szükséges. - húzta el a kezét. Elhűlve néztem rá.
- Téged nem zavar, hogy le vagy kötözve? - kérdeztem, a válasza egy újabb vállrándítás volt. - Te jól vagy? - meredtem rá gúnyosan és a homlokára tettem a kezem.
- Szed le a kezed rólam! - ordította erőszakosan mire a két őr az oldalába könyökölt.
- Hagyják már békén! - üvöltöttem és eltaszítottam a két férfit. - Nem tehet róla, hogy erőszakos! Mindenki az lenne ha... - azt akartam mondani, hogy  "ha a Kapitoliumba megkínozták volna" de Peeta arca megrándult a félelemtől úgyhogy inkább félbe hagytam a mondatot.
- Beszélni akarok veled. - mondta Peeta nyugodtabban. Vártam, hogy megszólaljon de nem tette.
- Oké, miről lenne szó? - kérdeztem óvatosan.
- Ismered Katniss Everedent?
Nyeltem egyet és kérdően néztem az őrökre, de ők csak előre szegezett tekintettel bámulták a falat.
- Igen, ismerem. - mondtam lassan.
- És még él? - Peeta keze remegett.
- Hát persze, hogy él! - meredtem a fiúra.
- Nem ölted meg? - ordította, és percek alatt kitört a káosz. Peeta nekem ugrott és a nyakamra akarta kulcsolni a kezét - Megígérted! Ő egy mutáns Johanna! - ordította közben, a körmét végig szántotta az arcomon mire felordítottam. A két őr egyszerre rántotta vissza Peetát aki hátraesett. Előrántottak egy pisztolyt és Peeta homlokához szorították.
- Hagyják! - sikítottam és a pisztolyt tartó őrt arrébb löktem, de ő annyira megijedt, hogy elsütötte a fegyvert.

- Nyugtatót! - ordította a másik őr. A plafonból kisebb szikrák és fal darabok hullottak le ahogy a golyó eltalálta a  lámpát. A következő pillanatban az ajtó kinyílik és Finnick lépett be rajta.
- Hé Johanna hallottam valami zajt és gondoltam... - A fiú hangja elakadt.
- Ne hagyd, hogy bántsák Peetát! - ordítottam neki. Finnick össze volt zavarodva, felakarta húzni a földről Peetát de az egyik őr elordította magát, hogy ne nyúljon a "fogolyhoz".
- Nyugodjon meg! - utasított a másik férfi mellettem,  majd elővett egy fecskendőt.
- Ne merjen hozzám érni! - üvöltöttem, de ő mégis bele akarta szúrni a tűt a kezembe, védekezéskép meglendítettem a kezem és behúztam neki, majd ijedten ugrottam hátra amikor a fecskendő kiesett a kezéből és a bene lévő folyadék a padlóra folyt.
- Itt meg mi történik? - hallottam meg egy ismerős hangot, még hátrébb mentem de megbotlottam az ágy szélében és fejjel előre estem.
- Johanna! - ordította valaki. Nem érzékeltem semmit, a világ sötétségbe borult...

Szakadt ruhám volt, az arcom és a testem koszos volt és kisebesedett. Egy sötét szobában voltam, nem láttam semmit, úgy döntöttem elindulok  valamerre. Meg akartam találni a fényt.
- Rossz úton jársz! - suttogja valaki mellőlem. A hangtól összerezzenek. - Hiába keresed a sötétségbe a fényt. - szólal meg újra. Egy kattanást hallok és a fény eláraszt mindent. Egy cellába voltam. A föld hideg volt és nyirkos, a falak penészesek és erős csatorna szag terjengett a levegőben. - Addig nincs fény ameddig sötétségben élsz.
A rácsokhoz rohanok és rámarkolok a hideg fémre.
- Szabad ember vagy Johanna.
- Be vagyok zárva! - üvöltöm és lerogyok a földre.
- Be vagy zárva a sötétségbe. - helyesbít a férfi hang. Újra felüvöltök.

Egy ismeretlen szobában ébredtem. Minden fehér volt és fényes.
Ahogy körbe néztem a szívem felgyorsult és olyan érzésem volt mintha nem kapnék levegőt.
Ismertem ezt a helyet. Itt ébredtem újra akkor is amikor véget ért a hetvenötödik Éhezők viadala.
Amikor ténylegesen rájöttem, hogy hol is vagyok egy sikítás hagyta el a számat, fel akartam ülni de az ágyhoz voltam kötözve.
- Ne! - ordítottam kétségbe esetten mire megjelent egy fehér ruhás férfi és a kezembe szúrt egy tűt amitől azonnal elájultam.

- Kellj fel! - rúgott belém egy bakancsos láb. - Azt mondtam, KELJ FEL! - ordított és felrángatott a hideg földről. Még kábult voltam így nem tudtam a saját lábamon megállni. Újra elestem.
- Te hülye ribanc! - üvöltött és egy hideg fémet szorított a torkomhoz. Kipattantak a szemeim. Egy fehér bakancs volt előttem, ahogy feljebb néztem megláttam a fehér egyenruhát és a sisakot ami eltakarta az idegen arcát. Elkezdtem remegni a felismeréstől. Ez egy békeőr. Ahogy jobban körbe néztem megláttam a koszos betonpadlót és a penészes falakat,  majd újra a nyakamhoz tartott fegyverre terelődött a figyelmem.
- Állj fel. - Az őr hangja erőszakos és türelmetlen volt. Mélyen beszívtam a levegőt majd megragadtam a fegyvert és elfordítottam a torkomtól. A férfi lőtt. A golyó beleállt a falba. Megpróbáltam kicsavarni a kezéből a pisztolyt de ő erősebb volt, a gerincemre taposva újra a földre kényszerített. A fájdalomtól felüvöltöttem.
- Remélem megtanultad a leckét! - mondta és felrángatott a földről, hátra feszítette a kezem majd maga előtt elkezdett lökdösni.
Egy sötét, és szűk folyosón mentünk. Felismertem, ezen a folyosón menekítettek meg Galeék, és ennek a folyosónak van a végén az az szoba ahol megkínoztak. Legszívesebben ordítottam volna de a csigolyáim úgy lüktetek a fájdalomtól, hogy még a lélegzés is nehezemre esett.
- Hova visz? - nyögtem ki nehezen, de az őr nem válaszol csak még szorosabban fogta a csuklóm amitől akaratlanul is felszisszentem. Pár perc múlva megtekintettem egy vasajtót.
- Ne! - visítottam torka szakadtából és megpróbáltam kitépni magam a szorításából. Amögött az ajtó mögött vannak a cellák. Azok a cellák amikben kegyetlen körülmények között tartottak. - Nem! Nem! Nem! - tiltakoztam és elkezdtem rángatózni a szabadulás reményében.
- Fogd be! - ordítottt újra és felhúzva a térdét újra megrúgott. A tüdömből kiszökött az összes levegő és ha a békeőr nem tartott volna akkor biztos, hogy elestem volna. Az ajtó magától kinyílt, mire az őr belökött rajta, elestem és a beton felsértette a térdem. Hallottam a fémajtó hangos csapódását.
- Johanna? - kérdezte egy erőtlen hang.
- Kuss, Odair! - ordított rá egy őr. Kikerekedett szemekkel néztem Finnickre aki előttem térdelt, mögötte pedig egy békeőr állt. De nem csak ő volt itt...Katniss nem messze tőlem zavart tekintettel nézett a mellette lévő Peetára aki a földet pásztázta, Peeta jobboldalán Enobaria és Annie térdelt. A másik oldalamon Haymitch volt bekötözött kézzel. Pár perc múlva újra nyílt az ajtó és egy békeőrrel megjelent Beetee.
Nem értettem mi történik. A szoba köralakú volt mindenhol egy-egy ember térdelt mögötte egy békeőrrel. A terem közepén egy halvány fényt adó lámpa égett.
- Üdvözlök mindenkit.
A női hangtól kirázott a hideg. Coit mint mindig most is hibátlanul festett. Elegáns cipője, egyenes haja és szürke blúza tökéletesen állt rajta. - Most sokatok azt kérdezheti, hogy mi is ez az egész... - állt a terem közepére és szikrázó tekintettel végignézett mindenkin - Nagy volt a türelmem felétek nézve. Számba vettem azt, hogy elveszítettétek a családotokat vagy az otthonotokat, ezért a 13. Körzetbe kényszerültetek... - folytatta tovább. - De mindig is tudtam, hogy ti nem emberek, hanem állatok vagytok! Ez minap is kiderült. - A hangját felemelte és jelentőségteljesen rám és Peetára nézett - Egytől egyig azok vagytok! Elvetemül gyilkosok! - Katniss villámló szemekkel nézett az Elnökre. - Egy viadalon vettetek részt, és megnyertétek. Embereket öltetek. - nézett végig rajtunk - De még ez sem volt elég nektek! Lázadni akartok! - most már ordított. - De nem fogom hagyni, hogy felbontsátok a rendet amit megteremtetünk! - újra körbejárt a tekintete rajtunk - Sokáig gondolkoztam mi legyen veletek. - mondta nyugodtabban - És úgy döntöttem odaviszlek titeket ahonnan jöttetek. - folytatta - A mészárlás világába. - ejtette ki egy vérfagyasztó mosollyal majd egy békeőr felé intett aki elővette a fegyverét - Egytől egyig meg fogtok semmisülni. - mondta, majd hogy igazat adjon szavainak tapsolt egyet. Az őr Beeteehez lépett és a homlokához szorította a pisztolyt - Kiirtom a fajtátokat.
A fegyver eldördült, Beetee teste pedig holtan terült el a földön. A szeméből kihunyt az a fény ami az életet jelképezte.
Elfordítottam a fejem.  Nem voltam képes még egy halott üveges tekintetébe nézni.


Sziasztok! (:
Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott hoznom az új részt!
Deee mint láthatjátok TELJESEN másképp fogom alakítani a történetet mint amúgy az igazi THG könyvekben/filmekben. Ugyanis Coin nem akar majd lázadás, Sőt! Meg akarja előzni a lázadás kirobbanását!
Hogy tetszik az új rész? ^^ Mit gondoltok róla? Nagyon érdekel a véleményetek!
Sziasztok! ♡